|
A Sutton Hoo-i temetkezési hajó |
1938-39-ben Basil Brown régész az angliai
Suffolk grófságban fekvő Sutton Hoo-ban több
temetkezési halmot tárt fel. Az ásatások során
egy, a viking korból származó páratlan, díszes
arany-, bronz- és drágakőleletet hoztak
felszínre, mely egy 27 méter hosszú és 5 m
átmérőjű hajóban volt. Ez nem kincsszállító hajó
volt, hanem egy angolszász temetkezési rituálé
részeként ásták a földbe. A holttestet és a
kincseket rejtő temetkezési kamra valószínűleg
az evezős hajó közepe táján voltak találhatók. A
temetkezési helyet nem véletlenszerűen, hanem
gondos mérlegelés alapján a Debden folyó feletti
magaslaton, jól látható helyen helyezték el. Ez
azt jelentette, hogy a hajót a folyótól 2km-en
át kellett a dombon felfelé szállítani, amit
valószínűleg fagörgők segítségével hajtottak
végre. |
A hajó anyaga csakúgy, mint maga a holttest, az
időjárás és a savas talaj hatására teljesen
elkorhadt és eltűnt, de minden egyes deszka
alakja benyomódott a talajba és megmaradtak a
hajót összetartó vasszögek is. A leletek között
volt egy bronzsisak, egy szekerce, egy
csodálatosan díszített kard és pajzs, amik arról
tanúskodnak, hogy valószínűleg katona volt az
illető. A bronzszarvassal és belevésett arcokkal
díszített különleges fenőkövet a tudósok
egyfajta jogarnak vélik, ami királyra, vagy
uralkodóra vall. Ezeken kívül előkerültek
gazdagon díszített ezüstedények és egyedülálló
ékszerek, valamint csatok és kapcsok. Az
ékszerek mellett találtak még szaruból készített
ivóedényeket, diófa kupákat, egy lantot, vödröt
és egy bográcsot, és egy lábakon álló
bronzlábost. A díszítésül szolgált római és
kelta motívumok arra utalnak, hogy VII.
században a környék az angolszász gazdasági
tevékenység középpontjában feküdt. |
A temetés időpontjának meghatározását a sírban
talált aranyakkal telt erszény is segít, melyek
segítségével a temetés i.u. 625-re datálható.
Ebben az évben halt meg az angolszász Raedward
király is. |
A Vung Tau-i hajóroncs |
Az 1980-as évek közepén egy vietnámi halász a
dél-vietnámi Vung Tau-tól kb. 100 tengeri
mérföldre több porcelántárgyat talált. 1990-ben
az állam megbízott egy állami vállalatot a roncs
feltárásával, akik később kénytelenek voltak
Sverker Hallstrom segítségét kérni munkájukhoz. |
A kutatások során kiderült, hogy egy különleges
hajóról van szó, mely magán viseli a kínai
dzsunkák és a portugál lorchák vonásait. A hajó
körülbelül 33,5 méter hosszú és 10 méter széles
volt. A megszenesedett deszkák arra utalnak,
hogy a hajót tűz pusztította el az 1690-es évek
körül. A kék-fehér porcelánokon kívül néhány
kínai pénzérmét, konyhai használati tárgyakat,
sárgaréz ládikákat, élelmiszereket, dobókockákat,
tintatartókat és tintarudacskákat is találtak. A
porcelánok mintái európai behatásról tesznek
tanúbizonyságot. A hajó rakományát valószínűleg
Európába kívánták szállítani a Jakarta-i
átrakodás után. A hajó - több más
kereskedőhajóhoz hasonlóan - valószínűleg a
kínai Amoj-ból (Hsziamen) indulva a vietnámi
partok mentén a szingapúri Tioman szigete
mellett haladt Jakartáig. |
A tortugai hajóroncs |
Az 1960-as években Florida környékén, a Dry
Tortugas szigetek közelében egy halász
olajoskorsóra bukkant, melyről kiderült, hogy a
gyarmatosítás kezdetén a spanyol hódítók
használták bor és olaj szállítására. A tenger
mélysége miatt - mely 400 méter volt a hajó
elsüllyedésének helyén - a hajó kutatása az
1980-as évekig váratott magára, amikor is a
Seahawk Deep Ocean Technology Inc. egy ROV
segítségével fogott bele a kutatásba. A hajó
harangjának felhozatalával az amerikai törvények
értelmében a társaság elnyerte a roncs
kutatásának jogát. |
Valószínűsíthető, hogy a hajó egy 1622-ben
Kubából, Havannából útnak indult spanyol flotta
tagja volt és a viharos évszakban egy hurrikán
következtében süllyedt el. A hajótörés
helyszínéről több mint 17000 tárgyat hoztak fel
egy robot segítségével. A korsókon kívül
találtak aranyrudakat, gyöngyöket,
csillagmagasságmérőket, ékszert. A tatban lévő
rakomány ellensúlyozására a hajó elejébe köveket
tettek. |
A Guadalupe és a Tolosa |
A Nuestra Senora de Guadalupe és a Conde de
Tolosa, az 1724-es spanyol ezüstflotta gályái a
spanyolországi Cádizból Havannába, majd onnan
Veracruzba tartottak. A két hajó összesen 1200
főnyi utast és legénységet, az ezüstbányák
működéséhez elengedhetetlen, megközelítőleg 250
t higanyt és 144 ágyút, valamint lőport,
kereskedelmi árucikket, személyes holmit,
élelmiszert, vizet és bort szállított. |
A két gálya átkelt az Atlanti-óceánon, s miután
végighajóztak Puerto Rico déli partjai mentén
megálltak Aguadában, hogy élelmiszer- és
vízkészleteiket kiegészítsék. Később Dominikához
közel hurrikánba kerültek. A Tolosa a
Samanái-öböl bejáratánál süllyedt el a parttól
kb. 5 km-nyire. A katasztrófát 40-nél is
kevesebben élték túl, a rakománya viszont a mély
víznek köszönhetően megmaradt. Guadalupe jobb
sorsra jutott, ugyanis 650 utasából mintegy 550
érte el a partot. |
A hajók feltárását 1976-77-ben végezte a Caribe
Salvage SA. A feltárás során előkerültek
Németországból származó vésett nátronüvegek és
elegáns brit órák - bár ekkorian elméletileg a
spanyol törvények kizárólag csak
Spanyolországból származó tárgyak exportját
engedélyezték. A hajóroncsból ezen kívül még
felhoztak értékes vallási jelképeket, gyöngyöket,
bronzágyúkat, kézigránátokat, ezüstöt, porcelánt,
edényeket, magántulajdonban lévő ékszereket. |
Geldermalsen |
A Holland Kelet-indiai Társaság kereskedelmi
hajója volt, 1751-ben érkezett Jakartából Kínába.
Rakománya ón, gyapot volt, illetve azok az
ajándékok, melyeket a kínai hatóságok számára
szántak. A 45m hosszú hajó kapitánya Jan Morel
volt. A visszaúton rakománya tea, selyem,
gyömbér, rebarbara, zománcáru, és nagy
mennyiségű - több mint 200 ládányi - porcelán
volt. A porcelánokat Kínában a hollandok által
küldött minták alapján készítették el a
kereskedelmi társaság számára. A fedélzeten 112
ember, hollandok és britek utaztak. A hajó 1752
januárjában az Admiral Stellingwerf - a
fedélzetmester téves helyzetjelentése miatt -
zátonyba ütközött, de a főárboc levágásával
sikerült a hajót újra vízre tenni, azonban a
hajó még aznap este elsüllyedt, a legénység fele
odaveszett. |
A hajót 1986-ban tárta fel Mike Hatcher és Max
de Rham. A roncson a nagy mennyiségű porcelán
mellett 126 aranytömböt is találtak, melyek
között voltak cipő alakúak is (ez Kínában a
gazdagság jelképe volt), melyek arany értékük
húszszorosáért keltek el a később megrendezett
árverésen, ahol a rakományt kb. 10 millió
fontért értékesítették. |
|
Forrás: Nigel Pickford: Elsüllyedt hajók és
kincsek atlasza, 1995 Talentum Kft. |
|
|
|