A Sutton Hoo-i temetkezési hajó
1938-39-ben Basil Brown régész az angliai Suffolk grófságban fekvő Sutton Hoo-ban több temetkezési halmot tárt fel. Az ásatások során egy, a viking korból származó páratlan, díszes arany-, bronz- és drágakőleletet hoztak felszínre, mely egy 27 méter hosszú és 5 m átmérőjű hajóban volt. Ez nem kincsszállító hajó volt, hanem egy angolszász temetkezési rituálé részeként ásták a földbe. A holttestet és a kincseket rejtő temetkezési kamra valószínűleg az evezős hajó közepe táján voltak találhatók. A temetkezési helyet nem véletlenszerűen, hanem gondos mérlegelés alapján a Debden folyó feletti magaslaton, jól látható helyen helyezték el. Ez azt jelentette, hogy a hajót a folyótól 2km-en át kellett a dombon felfelé szállítani, amit valószínűleg fagörgők segítségével hajtottak végre.
A hajó anyaga csakúgy, mint maga a holttest, az időjárás és a savas talaj hatására teljesen elkorhadt és eltűnt, de minden egyes deszka alakja benyomódott a talajba és megmaradtak a hajót összetartó vasszögek is. A leletek között volt egy bronzsisak, egy szekerce, egy csodálatosan díszített kard és pajzs, amik arról tanúskodnak, hogy valószínűleg katona volt az illető. A bronzszarvassal és belevésett arcokkal díszített különleges fenőkövet a tudósok egyfajta jogarnak vélik, ami királyra, vagy uralkodóra vall. Ezeken kívül előkerültek gazdagon díszített ezüstedények és egyedülálló ékszerek, valamint csatok és kapcsok. Az ékszerek mellett találtak még szaruból készített ivóedényeket, diófa kupákat, egy lantot, vödröt és egy bográcsot, és egy lábakon álló bronzlábost. A díszítésül szolgált római és kelta motívumok arra utalnak, hogy VII. században a környék az angolszász gazdasági tevékenység középpontjában feküdt.
A temetés időpontjának meghatározását a sírban talált aranyakkal telt erszény is segít, melyek segítségével a temetés i.u. 625-re datálható. Ebben az évben halt meg az angolszász Raedward király is.
A Vung Tau-i hajóroncs
Az 1980-as évek közepén egy vietnámi halász a dél-vietnámi Vung Tau-tól kb. 100 tengeri mérföldre több porcelántárgyat talált. 1990-ben az állam megbízott egy állami vállalatot a roncs feltárásával, akik később kénytelenek voltak Sverker Hallstrom segítségét kérni munkájukhoz.
A kutatások során kiderült, hogy egy különleges hajóról van szó, mely magán viseli a kínai dzsunkák és a portugál lorchák vonásait. A hajó körülbelül 33,5 méter hosszú és 10 méter széles volt. A megszenesedett deszkák arra utalnak, hogy a hajót tűz pusztította el az 1690-es évek körül. A kék-fehér porcelánokon kívül néhány kínai pénzérmét, konyhai használati tárgyakat, sárgaréz ládikákat, élelmiszereket, dobókockákat, tintatartókat és tintarudacskákat is találtak. A porcelánok mintái európai behatásról tesznek tanúbizonyságot. A hajó rakományát valószínűleg Európába kívánták szállítani a Jakarta-i átrakodás után. A hajó - több más kereskedőhajóhoz hasonlóan - valószínűleg a kínai Amoj-ból (Hsziamen) indulva a vietnámi partok mentén a szingapúri Tioman szigete mellett haladt Jakartáig.
A tortugai hajóroncs
Az 1960-as években Florida környékén, a Dry Tortugas szigetek közelében egy halász olajoskorsóra bukkant, melyről kiderült, hogy a gyarmatosítás kezdetén a spanyol hódítók használták bor és olaj szállítására. A tenger mélysége miatt - mely 400 méter volt a hajó elsüllyedésének helyén - a hajó kutatása az 1980-as évekig váratott magára, amikor is a Seahawk Deep Ocean Technology Inc. egy ROV segítségével fogott bele a kutatásba. A hajó harangjának felhozatalával az amerikai törvények értelmében a társaság elnyerte a roncs kutatásának jogát.
Valószínűsíthető, hogy a hajó egy 1622-ben Kubából, Havannából útnak indult spanyol flotta tagja volt és a viharos évszakban egy hurrikán következtében süllyedt el. A hajótörés helyszínéről több mint 17000 tárgyat hoztak fel egy robot segítségével. A korsókon kívül találtak aranyrudakat, gyöngyöket, csillagmagasságmérőket, ékszert. A tatban lévő rakomány ellensúlyozására a hajó elejébe köveket tettek.
A Guadalupe és a Tolosa
A Nuestra Senora de Guadalupe és a Conde de Tolosa, az 1724-es spanyol ezüstflotta gályái a spanyolországi Cádizból Havannába, majd onnan Veracruzba tartottak. A két hajó összesen 1200 főnyi utast és legénységet, az ezüstbányák működéséhez elengedhetetlen, megközelítőleg 250 t higanyt és 144 ágyút, valamint lőport, kereskedelmi árucikket, személyes holmit, élelmiszert, vizet és bort szállított.
A két gálya átkelt az Atlanti-óceánon, s miután végighajóztak Puerto Rico déli partjai mentén megálltak Aguadában, hogy élelmiszer- és vízkészleteiket kiegészítsék. Később Dominikához közel hurrikánba kerültek. A Tolosa a Samanái-öböl bejáratánál süllyedt el a parttól kb. 5 km-nyire. A katasztrófát 40-nél is kevesebben élték túl, a rakománya viszont a mély víznek köszönhetően megmaradt. Guadalupe jobb sorsra jutott, ugyanis 650 utasából mintegy 550 érte el a partot.
A hajók feltárását 1976-77-ben végezte a Caribe Salvage SA. A feltárás során előkerültek Németországból származó vésett nátronüvegek és elegáns brit órák - bár ekkorian elméletileg a spanyol törvények kizárólag csak Spanyolországból származó tárgyak exportját engedélyezték. A hajóroncsból ezen kívül még felhoztak értékes vallási jelképeket, gyöngyöket, bronzágyúkat, kézigránátokat, ezüstöt, porcelánt, edényeket, magántulajdonban lévő ékszereket.
Geldermalsen
A Holland Kelet-indiai Társaság kereskedelmi hajója volt, 1751-ben érkezett Jakartából Kínába. Rakománya ón, gyapot volt, illetve azok az ajándékok, melyeket a kínai hatóságok számára szántak. A 45m hosszú hajó kapitánya Jan Morel volt. A visszaúton rakománya tea, selyem, gyömbér, rebarbara, zománcáru, és nagy mennyiségű - több mint 200 ládányi - porcelán volt. A porcelánokat Kínában a hollandok által küldött minták alapján készítették el a kereskedelmi társaság számára. A fedélzeten 112 ember, hollandok és britek utaztak. A hajó 1752 januárjában az Admiral Stellingwerf - a fedélzetmester téves helyzetjelentése miatt - zátonyba ütközött, de a főárboc levágásával sikerült a hajót újra vízre tenni, azonban a hajó még aznap este elsüllyedt, a legénység fele odaveszett.
A hajót 1986-ban tárta fel Mike Hatcher és Max de Rham. A roncson a nagy mennyiségű porcelán mellett 126 aranytömböt is találtak, melyek között voltak cipő alakúak is (ez Kínában a gazdagság jelképe volt), melyek arany értékük húszszorosáért keltek el a később megrendezett árverésen, ahol a rakományt kb. 10 millió fontért értékesítették.
 
Forrás: Nigel Pickford: Elsüllyedt hajók és kincsek atlasza, 1995 Talentum Kft.